-VÁÁÁ!!!!!!-ordítottam. Felébredtem. Nem aludtam nagyon jól,elgémberedett a nyakam,fáj a lábam. Szóval nem aludtam jól. Nem érdekelt,csak azt tudtam hogy még tart az éjszaka. Korom sötét volt,de engem nem zavart. Felkeltem a fa alól és elindultam haza. Sajna nem olyan jól tájékozódom a sötétben,úgy hogy sokat keringtem mire kicsit világosabb lett. Rögtön ki is találtam az erdőből és elindultam a suliba. Ha most az gondoljátok hogy stréber vagyok akkor meg mondom hogy nem! Bedugtam a fülesem és zenét hallgattam. Miután be mentem leültem az udvarra várni a csengetést. Már legalább 5-6 perce ott lehettem amikor levágódott mellém egy vörös. Nem nagyon figyeltem rá,csak akkor emeltem fel a fejem amikor átkarolt ás küldött felém egy csábító mosolyt. Csak forgattam a szemeimet és levettem a vállamról a kezét.
-Most mi a baj?-kérdezte kicsit ingerülten. Nem nagyon értettem ezt,nem csináltam semmit! Úgy döntöttem jobb ha nem szólók egy szót sem. Majd ha akar valamit majd mondja. Ránéztem megint egy csábító mosollyal ajándékozott meg. Az égre emeltem a szemeimet utána vissza fordítottam a fejemet előre. Ezt már a fiú nem hagyhatta szó nélkül.
-Oké,ennek általába minden csajnak be szokott jönni!-értetlenkedett. Nos én nem vagyok "olyan" csaj akit körbe körbe adnak. És van egy kis hibám, én démon vagyok!
-Ez van!-válaszoltam és még mindig a távolba meredtem. Nem nagyon akarok rá nézni.
-Igen azt látom! De most komolyan, mi nem tetszik rajtam?-kérdezte azt hiszem inkább magától. Most rá néztem és mosolyogtam. Most hogy így végig nézem egész helyes. Ugyan olyan vörös haj,szép éj fekete szemek,szép arc,és szép mosoly. Lassan végig mértem,és gondolkoztam. Most jutott eszembe hogy amikor a vállamra tette a kezét nem éreztem melegséget.(Csak amiatt mert az emberek bőre melegebb mint a miénk.) És nem is szólt amikor hozzá értem a hideg bőrömmel. Azonnal eltűnt a mosoly az arcomról. Gyorsan felálltam és elfutottam. Még hallottam hogy valamit utánam kiabál. De nem negyon érdekelt. Nem tudom miért futottam el. Csak kellett a magány. Nem tudom mi ütött belém. Így gondolkoztam amikor valaki megérintette a vállamat.
-Szia cica!-köszöntött Jack. Hát most pont nem akartam vele találkozni,de muszáj ha már itt van.
-Mit akarsz?-kérdeztem gorombán. Nem nagyon bírom a fejét. Amióta megcsalt utálom.
-Na mi van? Meg se csókolsz?-kérdezte ártatlan fejjel. Na nem! Mégis mit képzel ez magáról? Ki ő nekem hogy megcsókoljam?
-Álmodik a nyomor! De ha megbocsájtasz én mennék órára!-álltam fel és hagytam ott. Asszem az első órám matek vagy fizika? Nem tudom,de nem nagyon terveztem figyelni az órákon. Bementem és leültem a helyemre. Csak valamire nem gondoltam! Arra hogy ez a szemét láda is velem egy osztályba fog járni. Mikor belépett mindenki jól megnézte/bámulta. Na főleg a lányok! Ott csorgatták a nyálukat,rossz volt nézni. Csengettek. Bejött a tanár és véget vetett a nyál csorgatásnak,sajna Jack észre vett. Így leült mellém a legnagyobb bánatomra. Soha nem éreztem magamat ennyire kellemetlenül mint most! Levágta mellém magát és átkarolta a vállam és úgy nézelődött. A legrosszabb utána következett! Belépett az a vöri aki mellett ültem egy picit. A vöri gyilkos pillantással ajándékozta meg Jack-et akit nem nagyon zavarta ez.
Szerencsére az óra hamar eltelt,így amikor meghallottam a csengőt felpattantam a helyemről és kirohantam a teremből. Leültem az egyik padra és csöndben gondolkoztam. Míg meg nem jött Jack. Megfogta a kezem és felrángatott(akaratom ellenére) és.........................
2014. február 27., csütörtök
2014. február 22., szombat
február 20.,Csütörtök
Folytatás
Nos az aki a szobámba volt az nem más mint Jack. Ott feküdt az ágyamon teljes nyugalomban. Nekem pedig felment a pumpa. Mit keres ez itt?? Ledobtam a cuccom az íróasztalom mellé és köhögtem egy kicsit hogy észrevegyen engem.Felém nézett és elvigyorodott. Nagyon nem tetszett ez nekem.
-Mit keresel itt?-kérdeztem gorombán. Utálom ezt a démont! Felkelt az ágyamról(!!) és odajött hozzám. Elég közel volt ám. És az a idegesítő vigyor még mindig ott volt az arcán.
-Így kell köszönteni?-kérdezte szemtelenül. Megfogta az állam és közelebb húzott magához.-Puszit nem kapok?-kb. 5 centi lehetett köztünk. Én amúgy is ideges voltam szóval csak gyenge ponton rúgtam. Szinte öröm volt nézni. De mivel a démonoknak nem szokott semmi sem fájni(pl. ha ellökik,megütik,..stb.) szóval csak két másodpercig fájhatott neki. De ezalatt vigyorogtam. Csak nem számoltam azzal hogy mi történik ezután. Sajna felkelt a földről igen dühösen.
-Mi volt ez??-ordibált velem. Na ezt úgy képzeljétek el mintha egy dinó üvöltene. Legalábbis nekem olyan volt.
-Csak az hogy undorodom tőled! Utállak!-üvöltöttem teli torokból. Ekkor anyukám bejött a szobámba.
-Mi van itt?-kérdezte idegesen.
-Az hogy ez mi a szart keres itt?-üvöltöttem vele is. Nem vártam meg a válaszát csak fogtam a holnapi sulis cuccom,a táskámat,az mp4 és a fülhallgatómat és elmentem. Nem érdekelt semmi,csak nem akrtam egy döggel egy légtérben lenni. Kimentem a ház kapuján és rohantam a közeli erdőbe. Kerestem egy nyugis zugot és leültem zenét hallgatni. Jack nos Jack. Minden utálatomat félretéve elmondom ki ő. Ő az én életem fekete foltja. Régen amikor még nem itt laktunk akkor a régi sulimban jártam akkor még nem volt ilyen a stílusom,akkor ismertem meg Jack-et,nagyon jóban voltunk,akkor jártunk is. Akkoriban volt az hogy elvadultam,de nagyon. Emiatt még leis tartóztattak,nem csak lenn hanem itt az emberek világában is. Egy idő után rá jöttem mivé lettem és nem tetszett,így megváltoztam. Jack-kel szakítottam,és stílust változtam. De az is a segítségemre volt,hogy Jack megcsalt. Méghozzá egy r*bancal,Emilyvel. Azóta zsigerből utálom Jack-et és Emilyt. Csak..........nem tudom! Mindegy emiatt utálom és kész! Vagy nem utálom?
Nem akarok ezzel foglalkozni szóval mindegy. Halk bizzergésre lettem figyelmes. A telefonom az.
-Igen?-szóltam bele unott hangon.
-Szia Kicsim! Hol vagy?-kérdezte anya aggódva.
-Valahol!-válaszoltam gorombán.
-Tudom hogy dühös vagy,de figyelj nem volt más választásom-kezdte.
-Nem érdekel a magyarázat! Holnap már otthon leszek,le kell nyugodnom! Szia!-azzal levágtam a telefont. Nem vagyok senkire se kíváncsi! Benyomtam a zenét és arra aludtam el.
Nos az aki a szobámba volt az nem más mint Jack. Ott feküdt az ágyamon teljes nyugalomban. Nekem pedig felment a pumpa. Mit keres ez itt?? Ledobtam a cuccom az íróasztalom mellé és köhögtem egy kicsit hogy észrevegyen engem.Felém nézett és elvigyorodott. Nagyon nem tetszett ez nekem.
-Mit keresel itt?-kérdeztem gorombán. Utálom ezt a démont! Felkelt az ágyamról(!!) és odajött hozzám. Elég közel volt ám. És az a idegesítő vigyor még mindig ott volt az arcán.
-Így kell köszönteni?-kérdezte szemtelenül. Megfogta az állam és közelebb húzott magához.-Puszit nem kapok?-kb. 5 centi lehetett köztünk. Én amúgy is ideges voltam szóval csak gyenge ponton rúgtam. Szinte öröm volt nézni. De mivel a démonoknak nem szokott semmi sem fájni(pl. ha ellökik,megütik,..stb.) szóval csak két másodpercig fájhatott neki. De ezalatt vigyorogtam. Csak nem számoltam azzal hogy mi történik ezután. Sajna felkelt a földről igen dühösen.
-Mi volt ez??-ordibált velem. Na ezt úgy képzeljétek el mintha egy dinó üvöltene. Legalábbis nekem olyan volt.
-Csak az hogy undorodom tőled! Utállak!-üvöltöttem teli torokból. Ekkor anyukám bejött a szobámba.
-Mi van itt?-kérdezte idegesen.
-Az hogy ez mi a szart keres itt?-üvöltöttem vele is. Nem vártam meg a válaszát csak fogtam a holnapi sulis cuccom,a táskámat,az mp4 és a fülhallgatómat és elmentem. Nem érdekelt semmi,csak nem akrtam egy döggel egy légtérben lenni. Kimentem a ház kapuján és rohantam a közeli erdőbe. Kerestem egy nyugis zugot és leültem zenét hallgatni. Jack nos Jack. Minden utálatomat félretéve elmondom ki ő. Ő az én életem fekete foltja. Régen amikor még nem itt laktunk akkor a régi sulimban jártam akkor még nem volt ilyen a stílusom,akkor ismertem meg Jack-et,nagyon jóban voltunk,akkor jártunk is. Akkoriban volt az hogy elvadultam,de nagyon. Emiatt még leis tartóztattak,nem csak lenn hanem itt az emberek világában is. Egy idő után rá jöttem mivé lettem és nem tetszett,így megváltoztam. Jack-kel szakítottam,és stílust változtam. De az is a segítségemre volt,hogy Jack megcsalt. Méghozzá egy r*bancal,Emilyvel. Azóta zsigerből utálom Jack-et és Emilyt. Csak..........nem tudom! Mindegy emiatt utálom és kész! Vagy nem utálom?
Nem akarok ezzel foglalkozni szóval mindegy. Halk bizzergésre lettem figyelmes. A telefonom az.
-Igen?-szóltam bele unott hangon.
-Szia Kicsim! Hol vagy?-kérdezte anya aggódva.
-Valahol!-válaszoltam gorombán.
-Tudom hogy dühös vagy,de figyelj nem volt más választásom-kezdte.
-Nem érdekel a magyarázat! Holnap már otthon leszek,le kell nyugodnom! Szia!-azzal levágtam a telefont. Nem vagyok senkire se kíváncsi! Benyomtam a zenét és arra aludtam el.
2014. február 20., csütörtök
február 20.,Csütörtök
február 20.,Csütörtök
Mivel nem tudtam rendesen aludni(csak két órát szoktam aludni). Csak 06:00 óra volt de felkeltem és felöltöztem és kerestem egy nyugis helyet és leültem rajzolgatni. Sok idő eltelt így rá néztem az órámra. 07:00 órát mutatott.
-Jesszusom!-motyogtam és felkaptam a cuccom és száguldottam az iskolába.
Huhh még időben beértem. Az ajtóban egy közép korú nő állt.
-Jó napot kívánok!-köszöntem illedelmesen.
-Jó napot! Maga lenne Mrs.Smith?-kérdezte. Csak bólintottam egyet.
-Akkor kövessen!-mondta ki. Követtem. Egy ajtóhoz értünk,az igazgató kopogott rajta utána kinyitottam az ajtót. Intett nekem hogy menjek be,utána csak a fiúra emlékszem. Egy fekete hajú fiú,szép tenger kék szemekkel nézett rám. Talán kicsit zavarba hozott vele.
-Jó napot kívánok! Szia!-köszöntött minket a fiú.
-Szerbusz!-köszönt vissza a igazgató.
-Szia!-köszöntem én.
-Nos akkor én megyek is,még sok dolgom van!Kezdett búcsúzkodni a diri. Kiment és becsukta az ajtót. Halk cipő kopogást hallottam egyre távolodni.
-Nos akkor miért jöttél?-kérdezte kedvesen a fekete hajú fiú.
-Hát.....én vagyok az új diák és........nem tudom hova kell mennem és melyik osztályba hárok majd-adtam meg nehezen a kérdésre a választ.
-Értem! És hogy hívnak?
-Alice Smith-mutatkoztam be.
-Casimir Northford vagyok-és kezet ráztunk. Miután ez megtörtént rá jöttem hogy nem kellet volna. Casimir furán nézett rám én pedig csak elkaptam a kezem. Elfelejtettem mondani hogy a démonoknak fehér,és hideg bőrük van. Emiatt nem szoktunk érintkezni másokkal(pl. emberek). Csak elrántottam a kezemet és a padlót kezdtem el pásztázni.
-Én most megyek!-mondtam halkan és már a kilincsen volt a kezem amikor valaki elkapta a csuklómat.
-Várj!-mondta Casimir. Csak kirántottam a kezemet a gyenge szorításából és elmentem. Azt hiszem a folyosón járhattam amikor valakinek neki mentem.
-Mit jössz nekem?-kérdezte egy vörös hajú.....nem tudom milyen nemű volt
-Bo-bocsánat! Nem láttalak!-mentegetőztem.
-Akkor? Mire vársz?-kérdezte ingerülten és arrébb lökött. Hátra estem de nem fájt,csak dühös lettem. Nagyon! Igen ezzel gondban leszek. Ha valaki fel idegesít akkor....akkor előjön a démon énem. Belemásztam a lelkébe és azt sugalltam neki hogy jöjjön vissza és kérjen bocsánatot. Mikor vissza jött akkor bocsánatot kért és bemutatkozott. Damon Johnson.
Az udvaron ültem egyedül amikor odajött hozzám Casimir. Leült mellém és csendben gondolkodott. Végül döntött.
-Szia! A 10/B fogsz járni. Menjél és mutatkozz be!-utasított engem.
-Szia! Köszönöm hogy szóltál!-néztem rá hálásan.
-Öööö......és ami bent történt...-nézett rám. Csak megráztam a fejem,jelezve hogy titok.
-Nem baj ha nem mondod el senkinek?-kérleltem. Féltem ha megtudják akkor kigúnyolnak és megyünk vissza az alvilágba.
-Hát......bocs már fenn van a neten...-nézett rám boci szemekkel.
-Hogy mi??-néztem rá elképedve. Nagyon megijedtem és a sírás kerülgetett.
-Dehogy csak vicceltem!-nézett rám komolyan. Nekem pedig leesett egy kő a szívemről.
-Ez rossz vicc volt!-jelentettem ki és rosszallóan néztem rá.
-Jó bocsánat,na menjünk!-mondta miközben csengettek. Bementem a terembe és kerestem egy szimpatikus helyet. Végül a fal mellett találtam egy helyet. Gyorsan leültem és zenét hallgattam. Bejött a tanár én pedig elpakoltam a zenelejátszómat.
-Kérem mutatkozzon be Mrs.Smith!-szólított ki a tanár. Kimentem bemutatkoztam,és vissza ültem a helyemre. Találkoztam pár ismerőssel,Casimir,Damon csak őket ismertem meg eddig. A szünetben odajött egy fehér hajú lány.
-Szia a nevem Carla!-mutatkozott be kedvesen. Vele nem kellet kezet ráznom.
-Szia engem Alice-nek hívnak-mondtam el a nevem. Ekkor valaki ellökött és hátra estem. Mondjuk most sem fájt(mert elpusztíthatatlan vagyok) de nagyon felidegesített. Ugyan az történt mit Damon-nal,végül vissza jött és bocsánatot kért. Carla ámultan nézett engem,utána csak ennyit tudott kinyögni hogy "aztaaa". Nem mondtam semmit csak elmentem onnan,haza indultam. Otthon ettem egy kicsit és felmentem a szobámba. Csak valamire nem számítottam. Hogy lesz ott valaki.
Mivel nem tudtam rendesen aludni(csak két órát szoktam aludni). Csak 06:00 óra volt de felkeltem és felöltöztem és kerestem egy nyugis helyet és leültem rajzolgatni. Sok idő eltelt így rá néztem az órámra. 07:00 órát mutatott.
-Jesszusom!-motyogtam és felkaptam a cuccom és száguldottam az iskolába.
Huhh még időben beértem. Az ajtóban egy közép korú nő állt.
-Jó napot kívánok!-köszöntem illedelmesen.
-Jó napot! Maga lenne Mrs.Smith?-kérdezte. Csak bólintottam egyet.
-Akkor kövessen!-mondta ki. Követtem. Egy ajtóhoz értünk,az igazgató kopogott rajta utána kinyitottam az ajtót. Intett nekem hogy menjek be,utána csak a fiúra emlékszem. Egy fekete hajú fiú,szép tenger kék szemekkel nézett rám. Talán kicsit zavarba hozott vele.
-Jó napot kívánok! Szia!-köszöntött minket a fiú.
-Szerbusz!-köszönt vissza a igazgató.
-Szia!-köszöntem én.
-Nos akkor én megyek is,még sok dolgom van!Kezdett búcsúzkodni a diri. Kiment és becsukta az ajtót. Halk cipő kopogást hallottam egyre távolodni.
-Nos akkor miért jöttél?-kérdezte kedvesen a fekete hajú fiú.
-Hát.....én vagyok az új diák és........nem tudom hova kell mennem és melyik osztályba hárok majd-adtam meg nehezen a kérdésre a választ.
-Értem! És hogy hívnak?
-Alice Smith-mutatkoztam be.
-Casimir Northford vagyok-és kezet ráztunk. Miután ez megtörtént rá jöttem hogy nem kellet volna. Casimir furán nézett rám én pedig csak elkaptam a kezem. Elfelejtettem mondani hogy a démonoknak fehér,és hideg bőrük van. Emiatt nem szoktunk érintkezni másokkal(pl. emberek). Csak elrántottam a kezemet és a padlót kezdtem el pásztázni.
-Én most megyek!-mondtam halkan és már a kilincsen volt a kezem amikor valaki elkapta a csuklómat.
-Várj!-mondta Casimir. Csak kirántottam a kezemet a gyenge szorításából és elmentem. Azt hiszem a folyosón járhattam amikor valakinek neki mentem.
-Mit jössz nekem?-kérdezte egy vörös hajú.....nem tudom milyen nemű volt
-Bo-bocsánat! Nem láttalak!-mentegetőztem.
-Akkor? Mire vársz?-kérdezte ingerülten és arrébb lökött. Hátra estem de nem fájt,csak dühös lettem. Nagyon! Igen ezzel gondban leszek. Ha valaki fel idegesít akkor....akkor előjön a démon énem. Belemásztam a lelkébe és azt sugalltam neki hogy jöjjön vissza és kérjen bocsánatot. Mikor vissza jött akkor bocsánatot kért és bemutatkozott. Damon Johnson.
Az udvaron ültem egyedül amikor odajött hozzám Casimir. Leült mellém és csendben gondolkodott. Végül döntött.
-Szia! A 10/B fogsz járni. Menjél és mutatkozz be!-utasított engem.
-Szia! Köszönöm hogy szóltál!-néztem rá hálásan.
-Öööö......és ami bent történt...-nézett rám. Csak megráztam a fejem,jelezve hogy titok.
-Nem baj ha nem mondod el senkinek?-kérleltem. Féltem ha megtudják akkor kigúnyolnak és megyünk vissza az alvilágba.
-Hát......bocs már fenn van a neten...-nézett rám boci szemekkel.
-Hogy mi??-néztem rá elképedve. Nagyon megijedtem és a sírás kerülgetett.
-Dehogy csak vicceltem!-nézett rám komolyan. Nekem pedig leesett egy kő a szívemről.
-Ez rossz vicc volt!-jelentettem ki és rosszallóan néztem rá.
-Jó bocsánat,na menjünk!-mondta miközben csengettek. Bementem a terembe és kerestem egy szimpatikus helyet. Végül a fal mellett találtam egy helyet. Gyorsan leültem és zenét hallgattam. Bejött a tanár én pedig elpakoltam a zenelejátszómat.
-Kérem mutatkozzon be Mrs.Smith!-szólított ki a tanár. Kimentem bemutatkoztam,és vissza ültem a helyemre. Találkoztam pár ismerőssel,Casimir,Damon csak őket ismertem meg eddig. A szünetben odajött egy fehér hajú lány.
-Szia a nevem Carla!-mutatkozott be kedvesen. Vele nem kellet kezet ráznom.
-Szia engem Alice-nek hívnak-mondtam el a nevem. Ekkor valaki ellökött és hátra estem. Mondjuk most sem fájt(mert elpusztíthatatlan vagyok) de nagyon felidegesített. Ugyan az történt mit Damon-nal,végül vissza jött és bocsánatot kért. Carla ámultan nézett engem,utána csak ennyit tudott kinyögni hogy "aztaaa". Nem mondtam semmit csak elmentem onnan,haza indultam. Otthon ettem egy kicsit és felmentem a szobámba. Csak valamire nem számítottam. Hogy lesz ott valaki.
2014. február 19., szerda
Bemutatkozásom
február 19.,Szerda
Nos hát igen én lennék! A nevem Alice Smith,16 éves vagyok és lány. Elég átlagosnak gondolom magam,csak van egy pici hibám. Sajna nem emberi lény vagyok. Az alvilágból jöttem,ugyanis démon vagyok. Ez mindig is megnehezítette az életemet. Na mindegy! Térjünk vissza rám. Vörös hajam van,és feketék a szemeim. Az öltözködésem teljesen normális. Általában farmert hordok,pólóval és pulcsival. Nem szoktam nagyon sokat beszélni,nem vagyok az a pletykás lány. Szeretek zenét hallgatni rajzolni,olvasni,netezni. Igen,kicsit emberi dolgok de engem nem zavar. Szüleimmel élek,ők is jöttek a költözés miatt. Talán el is felejtettem mondani. Az alvilágból feljöttünk ide,az emberekhez. Mivel engem a régi sulimban állandóan csúfoltak amitt hogy nem vagyok különc így eljöttünk onnan. Na mondjuk jókor jöttem el nem fél évkor persze hanem utána pár hónappal. Nem baj,holnap lesz az első napom az első normál ember suliba szóval kicsit izgatott vagyok. Lassan lefekszem aludni(igen a démonoknak is kell a pihenés!). Elmentem fürödni,utána be az ágyba. Izgulok hogy mi lesz holnap.
Nos hát igen én lennék! A nevem Alice Smith,16 éves vagyok és lány. Elég átlagosnak gondolom magam,csak van egy pici hibám. Sajna nem emberi lény vagyok. Az alvilágból jöttem,ugyanis démon vagyok. Ez mindig is megnehezítette az életemet. Na mindegy! Térjünk vissza rám. Vörös hajam van,és feketék a szemeim. Az öltözködésem teljesen normális. Általában farmert hordok,pólóval és pulcsival. Nem szoktam nagyon sokat beszélni,nem vagyok az a pletykás lány. Szeretek zenét hallgatni rajzolni,olvasni,netezni. Igen,kicsit emberi dolgok de engem nem zavar. Szüleimmel élek,ők is jöttek a költözés miatt. Talán el is felejtettem mondani. Az alvilágból feljöttünk ide,az emberekhez. Mivel engem a régi sulimban állandóan csúfoltak amitt hogy nem vagyok különc így eljöttünk onnan. Na mondjuk jókor jöttem el nem fél évkor persze hanem utána pár hónappal. Nem baj,holnap lesz az első napom az első normál ember suliba szóval kicsit izgatott vagyok. Lassan lefekszem aludni(igen a démonoknak is kell a pihenés!). Elmentem fürödni,utána be az ágyba. Izgulok hogy mi lesz holnap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)