február 20.,Csütörtök

február 20.,Csütörtök 

Mivel nem tudtam rendesen aludni(csak két órát szoktam aludni).  Csak 06:00 óra volt de felkeltem és felöltöztem és kerestem egy nyugis helyet és leültem rajzolgatni. Sok idő eltelt így rá néztem az órámra. 07:00 órát mutatott. 
-Jesszusom!-motyogtam és felkaptam a cuccom és száguldottam az iskolába. 
Huhh még időben beértem. Az ajtóban egy közép korú nő állt. 
-Jó napot kívánok!-köszöntem illedelmesen. 
-Jó napot! Maga lenne Mrs.Smith?-kérdezte. Csak bólintottam egyet.  
-Akkor kövessen!-mondta ki. Követtem. Egy ajtóhoz értünk,az igazgató kopogott rajta utána kinyitottam az ajtót. Intett nekem hogy menjek be,utána csak a fiúra emlékszem. Egy fekete hajú fiú,szép tenger kék szemekkel nézett rám. Talán kicsit zavarba hozott vele. 
-Jó napot kívánok! Szia!-köszöntött minket a fiú. 
-Szerbusz!-köszönt vissza a igazgató. 
-Szia!-köszöntem én. 
-Nos akkor én megyek is,még sok dolgom van!Kezdett búcsúzkodni a diri. Kiment és becsukta az ajtót. Halk cipő kopogást hallottam egyre távolodni. 
-Nos akkor miért jöttél?-kérdezte kedvesen a fekete hajú fiú. 
-Hát.....én vagyok az új diák és........nem tudom hova kell mennem és melyik osztályba hárok majd-adtam meg nehezen a kérdésre a választ. 
-Értem! És hogy hívnak?
-Alice Smith-mutatkoztam be. 
-Casimir Northford vagyok-és kezet ráztunk. Miután ez megtörtént rá jöttem hogy nem kellet volna. Casimir furán nézett rám én pedig csak elkaptam a kezem. Elfelejtettem mondani hogy a démonoknak fehér,és hideg bőrük van.  Emiatt nem szoktunk érintkezni másokkal(pl. emberek). Csak elrántottam a kezemet és a padlót kezdtem el pásztázni. 
-Én most megyek!-mondtam halkan és már a kilincsen volt a kezem amikor valaki elkapta a csuklómat. 
-Várj!-mondta Casimir. Csak kirántottam a kezemet a gyenge szorításából és elmentem. Azt hiszem a folyosón járhattam amikor valakinek neki mentem. 
-Mit jössz nekem?-kérdezte egy vörös hajú.....nem tudom milyen nemű volt
-Bo-bocsánat! Nem láttalak!-mentegetőztem. 
-Akkor? Mire vársz?-kérdezte ingerülten és arrébb lökött.  Hátra estem de nem fájt,csak dühös lettem. Nagyon! Igen ezzel gondban leszek. Ha valaki fel idegesít akkor....akkor előjön a démon énem. Belemásztam a lelkébe és azt sugalltam neki hogy jöjjön vissza és kérjen bocsánatot. Mikor vissza jött akkor bocsánatot kért és bemutatkozott. Damon Johnson. 
Az udvaron ültem egyedül amikor odajött hozzám Casimir.  Leült mellém és csendben gondolkodott. Végül döntött. 
-Szia! A 10/B fogsz járni. Menjél és mutatkozz be!-utasított engem.
-Szia! Köszönöm hogy szóltál!-néztem rá hálásan. 
-Öööö......és ami bent történt...-nézett rám. Csak megráztam a fejem,jelezve hogy titok.
-Nem baj ha nem mondod el senkinek?-kérleltem. Féltem ha megtudják akkor kigúnyolnak és megyünk vissza az alvilágba. 
-Hát......bocs már fenn van a neten...-nézett rám boci szemekkel. 
-Hogy mi??-néztem rá elképedve. Nagyon megijedtem és a sírás kerülgetett. 
-Dehogy csak vicceltem!-nézett rám komolyan. Nekem pedig leesett egy kő a szívemről. 
-Ez rossz vicc volt!-jelentettem ki és rosszallóan néztem rá. 
-Jó bocsánat,na menjünk!-mondta miközben csengettek. Bementem a terembe és kerestem egy szimpatikus helyet. Végül a fal mellett találtam egy helyet. Gyorsan leültem és zenét hallgattam. Bejött a tanár én pedig elpakoltam a zenelejátszómat. 
-Kérem mutatkozzon be Mrs.Smith!-szólított ki a tanár. Kimentem bemutatkoztam,és vissza ültem a helyemre. Találkoztam pár ismerőssel,Casimir,Damon csak őket ismertem meg eddig. A szünetben odajött egy fehér hajú lány. 
-Szia a nevem Carla!-mutatkozott be kedvesen. Vele nem kellet kezet ráznom. 
-Szia engem Alice-nek hívnak-mondtam el a nevem.  Ekkor valaki ellökött és hátra estem. Mondjuk most sem fájt(mert elpusztíthatatlan vagyok) de nagyon felidegesített. Ugyan az történt mit Damon-nal,végül vissza jött és bocsánatot kért. Carla ámultan nézett engem,utána csak ennyit tudott kinyögni hogy "aztaaa". Nem mondtam semmit csak elmentem onnan,haza indultam.  Otthon ettem egy kicsit és felmentem a szobámba. Csak valamire nem számítottam. Hogy lesz ott valaki.